Joó István riportja a Mandiner hetilapban.
A sétányok még csak-csak látszanak este és éjszaka, de a pázsit gyakorlatilag már eltűnt, miként az elmúlt nyarakon. A hat éve felújított Erzsébet tér Akvárium Klub feletti zöldfelületeit kisebb-nagyobb fürtökben újra fiatalok lepik el. Néhol a koronavírus szót halljuk – talán abban a felvetésben, hogy végre megszűntek a korlátozások –, másutt a késeléses kettős gyilkosság kerül szóba, amely a Deák Ferenc utca közeli részén történt egy májusi hajnalon. „Kissé” ellentmondva a közterületi szeszesital-fogyasztást tiltó önkormányzati rendeletnek, a kezek ügyében szinte mindenütt alkoholosüveg vagy -doboz. Békés fesztiválhangulat.
Ne azt gondold, hogy pszichopata!
A mesterséges tó vize a belváros fényeit tükrözteti a parton ülő két fiú arcán. Kérdésünkre, jó-e a bulinegyed közbiztonsága, a beszédesebbik, Gábor elmesél egy előző napi történetet: „Pont itt kint viszkiztünk, elkezdtünk verekedni heccből, és levertük a padról a poharat, amit a barátom hozott a táskájában. Rögtön jöttek a biztonsági őrök az egyik szórakozóhelyről. Megnyugtattuk őket, hogy csak fogásokat gyakoroltunk.”
„A lazítással belépett az ingahatás, a hirtelen jött szabadság érzete”
A raktározási óriáscégnél pakolóként dolgozó Gábor szerint az, hogy májusban két tinicsapat összeszólalkozása halálesettel végződött, nem tipikus. „Láttam az egyik áldozat Facebook-képeit, rockerbakancs, bomberdzseki, rasszista jel a karján, nem akkora csoda, hogy betalálták a cigók.” Szerinte önmagában a bulidrogoktól senki nem lesz agresszív, „max olyan lehet, hogy valaki nagyon rá van szokva a fűre, épp nem tud hozzájutni, hisztisen, morcosan megy le bulizni, és úgy rúg be, halmozott másnaposan”. Ő is használ időnként „spurit” (speedet) meg „ekit” (ecstasyt), „de utána fél évig csak ivászat van”. A Pesterzsébetről való srác a húszas évei közepén jár, kezd megcsömörleni a zárt szórakozóhelyektől, a zenét egyre többször találja sz*rnak – értsd: zavarja, ha az egymásra következő house-számok nincsenek rendesen mixelve –, a sok feltöltött szájú lány az ő számára „mind hazugság”. De azért az egyik csapata még megvan, amellyel hétvégente eljár a belső kerületekbe „kiengedni a gőzt, találkozni a haverokkal, táncolni, rajoskodni”. Búcsúzóul tanácsot ad, hogyan viselkedjünk az éjszakában az esetleg felbukkanó kötözködőkkel szemben: „Ne azt gondold a másikról, hogy pszichopata, se azt, hogy kannibál cigány, egyszerűen csak beszélj úgy vele, mint egy dühös emberrel, legyél együttérző!”